ahol R ′ H, és R organikus csoport; vagy R′ és R mindkét ökológiai csoport; R ′ és R gyűrűt is képezhet az M promóter vagy annak nátriumsója, vagy promóter DM , és ciklohexilamin (a termék a gyorsító) CZ ), diciklohexilamin (a termék a gyorsító) DZ ), A diizopropilamin (a termék a DIBS gyorsító), a morfolin (a termék a NOBS gyorsító), a tert-butilamin (a termék NS), stb. előállítása különböző eljárásokon keresztül történik. A vulkanizációjuk lassan kezdődik, de a vulkanizációs sebesség gyors. Lassú hatású gyorsgyorsítóknak nevezik őket, amelyeket elsősorban nagy gumitermékek, például gumiabroncsok gyártásához használnak. A hagyományos képletben az adag csak az M és DM gyorsítók kétharmada (az M és DM gyorsítók szokásos mennyisége 1-2 rész). Az úgynevezett "félhatékony vulkanizációs" rendszerben (azaz az alacsony kéntartalmú / magas gyorsító kombinációja) a mennyiség 3-5 rész (kombinálva 0,2-0,4 rész kénnel), amely jó feldolgozásbiztonságot érhet el és javíthatja a vulkanizátum Átfogó teljesítményét.

A tiurámok gyors gyorsítók, főként tiazolok vagy szulfenamidok segédgyorsítójaként használják. A ditiokarbamátok szupergyors gyorsítók, amelyek alkalmasak szobahőmérsékleten történő gyors keményítésre, valamint kiegészítő gyorsítóként is.

Ezenkívül vannak olyan anyagok, amelyek növelhetik a szerves gyorsítók aktivitását, az úgynevezett vulkanizációs aktivátorokat, azaz promótorokat. A legszélesebb körben használt cink-oxid, amelyet 3-5 részben használnak. Azokat az anyagokat, amelyek megakadályozzák vagy késleltetik a gumi korai kezelését ("égését") a vulkanizáció előtti feldolgozás és parkolás során, vulkanizációs hátrányoknak nevezzük, amelyek égésgátló szerek. A jó égésgátló szerek közé tartozik az N-nitrosoanilin (NDPA), N-ciklohexilszulfid ftalimid (PVJ vagy CTP), stb. Az előbbi mennyiség 0,3-1 rész, az utóbbi 0,1 ~ 0,5 adag. Az égésgátló szerek kutatása még aktív.